2011. július 30., szombat

Kalózmese hajóval, kajmánokkal, kincsekkel - a nappali kellős közepén

Hát igen, úgy tűnik ez a nyár jópár esős napot hoz magával, és mivel így nem lehet kint játszani a kertben, muszáj kreatívnak lenni, hogy a lakásban se unják szét magukat a vakációzó gyerekek. Mi tegnap olyan jót játszottunk, hogy bár semmi különleges nincs az ötletben, úgy döntöttem mégis megosztom veletek, mert tényleg órákon át szórakoztak vele a fiúk.

Úgy kezdődött, hogy a babzsákfotelt kineveztük kalózhajónak és meg kellett keresni a kincset. Természetesen a padló a dühöngő tenger volt, ami hemzsegett a képzeletbeli kajmánoktól :) Leszórtunk néhány párnát, azok voltak a kövek, amiken a partra ki lehetett lépkedni. Hol a kanapé volt az egyik sziget, hol a szőnyeg egy barlang, hol pedig fel kellett mászni egy fára (székre), mert el kellett bújni a többi kalóz elöl.



A játék "fizikai része" rengeteg ugrálásból, szökdelésből, egyensúlyozásból, kergetőzésből, nyújtózkodásból állt.

A "mentális része" pedig a képzelőerő szárnyalásáról szólt. Először én voltam a mesélő, felvázoltam az alaphelyzetet (hajó, sziget, kövek, stb.) és elindítottam a történetet: meg kell keresni a kincset, ami a barlangban van, de tigrisek őrzik. Aztán persze "bonyodalmakat" is szőttem a sztoriba, egyszer a szigeten hagyták a távcsövet, azért kellett visszamenni, máskor meg az összegyűjtött élelemért (persze részemről a hátsó szándék az volt, hogy minél többször ugráljanak végig a párnákon :).



Ahogy aztán egyre inkább belemélyedtek a játékba, én egyre jobban kihátráltam a mesélő szerepéből, és hagytam, hogy ők alakítsák a történetet. Borzasztó érdekes volt megfigyelni a fantázia-csapongásaikat (volt ott minden: alvó sárkányok, óriás pókháló, polipok, dínók, vizibicikli, stb.)  ill a játék dinamikáját (kié az irányító szerep, mennyire tudnak együttműködni, a másik ötleteit elfogadni, stb).


Persze a történet bármiről szólhat, a szülő ismeri a legjobban a gyereke lelki világát, hogy tudja, milyen típusú mesét szeretne (pónisat, sárkányosat vagy babaházasat). Nálam most az volt a cél, hogy minél több és dinamikusabb nagymozgás legyen benne, amihez a kalózosdi jól passzolt. Csak halkan jegyzem meg, én magam is meglepődtem, hogy a galamblelkűnek hitt nagyfiam milyen vérmes teremtményeket szőtt bele a mesébe. Hát már ez a felismerés megérte, nem? :)

Az már csak a hab volt a tortán, hogy a fiúknak sikerült megtalálni a garázsban a tengerparti felszerelésünket: halászhálót, békatalpat meg búvárpipát. Hát ezeket aztán nem lehet istenien felhasználni a tengeri jelenetekhez?! Azt hiszem a képek önmagukért beszélnek :)


Mindenkinek ajánlom, próbáljon ki egyszer valami hasonlót! Semmi különleges felszerelés nem kell hozzá, hihetetlen jól fejleszti a gyerekek képzelőerejét, idegrendszerét, izomzatát, szociális viselkedését, stb. de ha ezeket nem is vesszük figyelembe, egyszerűen "csak" érezzük nagyon jól magunkat együtt! Ahogyan azt mi is tettük :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...