2011. július 30., szombat

Kalózmese hajóval, kajmánokkal, kincsekkel - a nappali kellős közepén

Hát igen, úgy tűnik ez a nyár jópár esős napot hoz magával, és mivel így nem lehet kint játszani a kertben, muszáj kreatívnak lenni, hogy a lakásban se unják szét magukat a vakációzó gyerekek. Mi tegnap olyan jót játszottunk, hogy bár semmi különleges nincs az ötletben, úgy döntöttem mégis megosztom veletek, mert tényleg órákon át szórakoztak vele a fiúk.

Úgy kezdődött, hogy a babzsákfotelt kineveztük kalózhajónak és meg kellett keresni a kincset. Természetesen a padló a dühöngő tenger volt, ami hemzsegett a képzeletbeli kajmánoktól :) Leszórtunk néhány párnát, azok voltak a kövek, amiken a partra ki lehetett lépkedni. Hol a kanapé volt az egyik sziget, hol a szőnyeg egy barlang, hol pedig fel kellett mászni egy fára (székre), mert el kellett bújni a többi kalóz elöl.



A játék "fizikai része" rengeteg ugrálásból, szökdelésből, egyensúlyozásból, kergetőzésből, nyújtózkodásból állt.

A "mentális része" pedig a képzelőerő szárnyalásáról szólt. Először én voltam a mesélő, felvázoltam az alaphelyzetet (hajó, sziget, kövek, stb.) és elindítottam a történetet: meg kell keresni a kincset, ami a barlangban van, de tigrisek őrzik. Aztán persze "bonyodalmakat" is szőttem a sztoriba, egyszer a szigeten hagyták a távcsövet, azért kellett visszamenni, máskor meg az összegyűjtött élelemért (persze részemről a hátsó szándék az volt, hogy minél többször ugráljanak végig a párnákon :).



Ahogy aztán egyre inkább belemélyedtek a játékba, én egyre jobban kihátráltam a mesélő szerepéből, és hagytam, hogy ők alakítsák a történetet. Borzasztó érdekes volt megfigyelni a fantázia-csapongásaikat (volt ott minden: alvó sárkányok, óriás pókháló, polipok, dínók, vizibicikli, stb.)  ill a játék dinamikáját (kié az irányító szerep, mennyire tudnak együttműködni, a másik ötleteit elfogadni, stb).


Persze a történet bármiről szólhat, a szülő ismeri a legjobban a gyereke lelki világát, hogy tudja, milyen típusú mesét szeretne (pónisat, sárkányosat vagy babaházasat). Nálam most az volt a cél, hogy minél több és dinamikusabb nagymozgás legyen benne, amihez a kalózosdi jól passzolt. Csak halkan jegyzem meg, én magam is meglepődtem, hogy a galamblelkűnek hitt nagyfiam milyen vérmes teremtményeket szőtt bele a mesébe. Hát már ez a felismerés megérte, nem? :)

Az már csak a hab volt a tortán, hogy a fiúknak sikerült megtalálni a garázsban a tengerparti felszerelésünket: halászhálót, békatalpat meg búvárpipát. Hát ezeket aztán nem lehet istenien felhasználni a tengeri jelenetekhez?! Azt hiszem a képek önmagukért beszélnek :)


Mindenkinek ajánlom, próbáljon ki egyszer valami hasonlót! Semmi különleges felszerelés nem kell hozzá, hihetetlen jól fejleszti a gyerekek képzelőerejét, idegrendszerét, izomzatát, szociális viselkedését, stb. de ha ezeket nem is vesszük figyelembe, egyszerűen "csak" érezzük nagyon jól magunkat együtt! Ahogyan azt mi is tettük :)

2011. július 26., kedd

Bebeyo

Egy kicsit más, mégis az oldal profiljába vágó témáról szeretnék pár sort írni.

Egy nagyon kedves barátnőm a gyerekek még magzati korban történő fejlődésével foglalkozik, nagyon érdekes tanulmányokat folytat ezügyben.  Most egy olyan stádiumában van a kutatás, amihez segítségre lenne szüksége. Kérlek benneteket, segítsünk neki!

Íme a kérése:
Kedves Várandós Kismamák és Kisgyermekes Édesanyák!
Nemrég született egy nagyon fontos magyar találmány, aminek célja az örömteli és fejlesztő hatású prenatális zenehallgatás. Szeretnénk, ha ez a találmány sikeresen szerepelne itthon és külföldön, ezért kérjük, segítse a munkánkat az alábbi kb. 5 percet igénybe vevő kérdőív kitöltésével! Köszönjük.

A link:
https://spreadsheets.google.com/spreadsheet/viewform?formkey=dGJzU2oyMGJRVk9qdVV3SXNsZjRZN3c6MQ
spreadsheets.google.com

2011. július 25., hétfő

Tükörjáték

Nagyon egyszerű játék, semmire nincs is szükségünk hozzá. (Még tükörre sem :))
Előre határozzuk meg, ki lesz a mutogató és ki a tükör. Álljunk egymással szembe, a mutogató mutasson egy mozdulatsort, a "tükörnek" pedig ugyanezt a mozdulatsort kell utánacsinálnia. Illetve nem is utána, mert amennyire csak lehet egyidőben kell a mozdulatokat bemutatni.



Nem is gondolnánk, milyen összetett koncentrációt igényel ez a gyerekektől (sőt még a felnőttektől is!). Javaslom, ne csak a gyerek legyen a tükör, de mi felnőttek is próbáljuk utánozni a gyerekeket.
A mozdulatsor lehet egészen egyszerű (pl. valaki leül egy székre, eszik, iszik), de minél összetettebb, annál erősebben kell koncentrálni (pl. palacsintasütés, autószerelés, stb).

Alapvetően kétszemélyes a játék, de tükörből lehet több személy is. Illetve ha tényleg sokan játszanak, akár egy egész csoport, akkor párokba is lehet osztani a gyerekeket.

2011. július 22., péntek

Gyerekbarát nyílvessző

A minap egy sportboltban járva az ötéves fiam roppant határozottan kiválasztott egy íj- és nyílkészletet, mondván, szeretne megtanulni nyilazni. A probléma (az áron kívül) csak az volt, hogy azzal a nyílheggyel egy görögdinnyét is át lehet lyukasztani, így abba inkább nem gondoltam bele, mihez kezdene vele az én két óvodás gyerekem otthon. Kisgyerekes anyukák, ugye tudjátok mire gondolok...:)

Mindenesetre szöget ütött a fejembe (hogy stílusos legyek :)), hogy hogyan is lehetne gyerekbaráttá tenni ezt az egyébként kiváló sportot. És láss csodát, ha az ember nyitott szemmel jár a neten, megtalálja, amit keres: én például a blog.imaginechildhood.com oldalt, ahol egy nagyszerű posztban leírják, hogyan lehet veszélytelen nyilat gyártani.




A képen jól látszik, mitől lesz gyerekbarát az eszköz. Az elkészítésről részletes, képekkel illusztrált leírást találtok ezen a linken. Ami még ennél is jobb, hogy az íj is s.k. megcsinálható, a céltábla pedig már csak hab a tortán.

Mi biztosan kipróbáljuk majd!

2011. július 17., vasárnap

Ugróiskola 3.

Ma a neten barangolva rátaláltam néhány szuper ugróiskola ötletre. Gondolom, az magától értetődő, hogyan lehet vele játszani, de ha egy kis ötletfrissítésre lenne szükség,etek nézzétek meg ezt vagy ezt a régebbi bejegyzésemet.
És most nézzük, milyen nagyszerű dolgokat találnak ki az anyukák világszerte :)
  • Ha ellátogattok a www.theidearoom.net-re megnézhetitek, hogyan lehet elkészíteni ezt a színes ugrálóiskolát. És nemcsak ezt az abszolút részletes leírást találjátok meg (képekkel kiegészítve) de még több ötletes játékét is. Érdemes megnézni!





    • És az abszolút kedvenc: csomagoló-bubis-pukkanós-nejlonra (ha valaki tudja a hivatalos nevét, felvilágosíthatna :)) Az ötlet és az elkészítés leírása: www.giverslog.com

    Remélem, elég inspirálóak a képek egy kis ugrabugráláshoz! :)

    2011. július 16., szombat

    Mud Day avagy a Sár Napja

    Egy kicsit megkésve szólok bár, de ti tudjátok, hogy június 29-e a Nemzetközi Sár Napja (International Mud Day)? A sárban az a zseniális, hogy
    • rengeteg játék játszható vele (kis és nagy mozgásos, szerepjáték, festés, szobrászkodás, stb.)
    • a gyerekek maguktól is ötletelhetnek
    • környezetbarát!!
    • könnyen "előállítható"
    • mindenről le/kimosható
    • nincs olyan gyerek, aki ne szeretné :)
    • egyszer azt olvastam, hogy a vizet, homokot és a sarat azért szeretik a gyerekek ösztönösen, mert nagyon ősi, bevésett emlékeket ébreszt a lélekben (még az ősember idejéből)
    Egyetlen hátránya a sárral való játéknak mi magunk, a felnőttek vagyunk, akik azon parázunk, hogy koszos lesz a gyerek ruhája, arca, cipője, stb. és hogy ezzel aztán az egész lakást összepiszkolják. Van egy jó hírem: minél koszosabb egy gyerek, annál boldogabb! A lakásba belépve pedig azon nyomban dugjuk a zuhany alá a gyereket, és máris megoldottuk a takarítás kérdését.
    És hogy még nagyobb kedvet csapjak a sarazáshoz, íme néhány kép ízelítőnek egy skót óvoda "ünnepléséről" a Sár Napján (earthplay.net):







    2011. július 14., csütörtök

    Nyári játékötletek a kertben 4. - vizezés

    Szerintem a gyerekek a vízzel való pacskolást, fröcskölést, öntözgetést, spriccelést soha nem tudják megunni. A neten barangolva néhány nagyon ötletes és magáért beszélő képet találtam ebben a témában. Ezeket most komment nélkül osztom meg veletek, íme:




    Ehhez meg "csak" egy tekercs alufólia szükséges:




    képek és forrás: www.filthwizardry.com
    És a legtutibb játék: a vizibomba!


    Minél több vizibombát (kisebb fajta lufi, vizibomba néven kapható) töltsünk meg vízzel. Ha kertben vagyunk, erőssítsünk föl egy céltáblát és felváltva dobjuk a bombákat rá, mintha darts-ot játszanánk. Ha több gyerek is van, osszuk őket csapatokra. Amelyik csapat nem találja el a célt, az kimarad egy dobásból. És itt is igaz az elv: hagyjuk a gyerekeket, hogy ők találják ki a játék további variációit - akár úgy is, ha egymásra dobálják :) És ha még a felnőttek is beállnak a játékba... :)

    2011. július 12., kedd

    Egy röpke gondolatmenet avagy miért jó az utcán játszani

    A minap egy Sesame Street mesét néztünk a fiúkkal, amiben egy rövidke bejátszás volt 4-5 kubai vagy valamilyen afro-amerikai gyerekről, akik mindenféle hordókon meg vödrökön doboltak. Röviden szólva örömzenét játszottak az utcán. Olyan 6 vagy 8 évesek lehettek és látszott rajtuk, hogy nem jómódú családból származnak. Akkor jutott eszembe az, hogy mennyi olyan gyerek van, akiknek a fő szórakozást az utcabeli gyerekek jelentik, az ugrálókötél vagy egy szál ütött-kopott bicikli. És mégis, valahogy ha ezekre a gyerekekre gondolok, mindig az jut eszmbe, milyen felhőtlenül boldogok tudnak lenni. Hogy nekik sok-sok testvérük van, egy-két barát mindig akad a környéken és mindig van kivel játszani. Nekik az érzelmi/lelki/testi fejlődést nem a gyerekekre specializálódott fejlesztőközpontok vagy a méregdrága játszóházak jelentik, hanem a sok, különböző jellemű és indíttatású kortárs, akivel együtt játszanak a "grundon". Félreértés ne essék, semmi bajom a korai fejlesztéssel vagy fejlesztő helyekkel, sőt némelyiket kifejezetten jónak tartom, és azt sem mondom, hogy azoknak a gyerekeknek milyen jó, akiket az utca (netán egy nagyobb testvér) nevel fel, a szüleiket pedig csak hébe-hóba látják. Nem. Egyszerűen csak azt hiszem, néha már nagyon elszalad velünk, szülőkkel a ló, amikor a legjobb szándéktól vezérelve ezer és egy játékot, könyvet, újságot, rajzfilmfigurát, stb. veszünk a gyereknek, ill. mindenféle programra vagy foglalkozásra hordjuk őket. És elfelejtjük annak az egyszerű dolognak a nagyszerűségét, amikor néhány kispajtással összejövünk egy kertben, a játszótéren vagy épp a ház előtt, és hagyjuk hogy egyszerűen csak  játszanak a gyerekek. Kötetlenül. Műanyag szuperjátékok nélkül. Koszosan. Felhőtlenül. És boldogan. Ahogy a kubai utcákon örömzenét játszó gyerekek is teszik. Hagyjuk meg nekik a lehetőséget, hogy kreatívan kitaláljanak valami játékot (akinek van gyereke tudja, hogy egy szál törött fadarabbal legalább tízféle játkot ki tudnak találni...) Arról nem is beszélve, hogy az érzelmi intelligenciájukat is "karban tartjuk" ezzel: megtanulnak megosztani, konfliktust kezelni, kivárni a sorukat vagy éppen kiállni a maguk igazáért. És ha jól figyelünk, mi szülők is sok mindent megtudhatunk a saját gyerekünk jelleméről, hiszen ilyenkor olyan helyzetekbe kerülhet, amit otthon mi nem tudnánk előállítani (pl. társas konfliktuskezelés, mennyire utánozza a többieket, mennyire vezető alkat egy játékban, stb.)

    Szóval egy-egy langymeleg nyári koraeste hagyjuk a tévét és  tömött játékdobozt, menjünk ki a házból és bandázzunk a környékbeli gyerekekkel! Mi legalábbis ezt fogjuk tenni :)

    Ja, és még egy megjegyzés: a szülőknek sem árt, ha más szülőkkel tudnak egy kicsit beszélgetni, ismerkedni. És ha nyitottak vagyunk sok-sok különböző embert ismerhetünk meg. Nekem például az egyik legjobb barátnőm ilyen játszótéri ismerettségből lett :)
    Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...