2010. november 22., hétfő

A lakás, mint tornaterem

Nem kell ahhoz drága játszóházba menni, vagy kifejezett sportlétesítménybe, hogy a kisgyerekek "tornamutatványokat végezhessenek". Otthon is nagyszerű akadálypályákat lehet építeni, kapukat felállítani, stb. Egy nagy titka van a dolognak, ha bent "sportolunk" a gyerekekkel, úgy alakítsuk ki a környezetet, hogy ne kelljen féltenünk a lakás kincseit (azaz a Herendi porcelánokat zárjuk el, Apa X-box-át meg dugjuk valami bombabiztos helyre). Ez az idő szóljon az önfeledt mozgásról, ne kelljen folyton rászolni a gyerekre: "Vigyázz a...!"
 
Tehát:
  • toljuk félre a bútorokat vagy jelöljük ki a lakás azon helyét (folyosó, gyereksarok, nappali, stb), ahol a játék lesz.
  • fektessünk le egy hosszú kötelet a földre, és kérjük meg a gyerekeket, menjenek végig rajta. A kötél lehet egyenesen kifeszítve, vagy kacskaringósan is. Ha ez túl egyszerű  a gyereknek (életkora vagy ügyessége miatt), megkérhetjük, hogy ugrálva tegye meg a távot, lábujjhegyen menjen, féllábon ugrálva, esetleg nehány plüssállatot tehetünk a kötélre, amiket át kell ugrania, vagy fél lábbal lehajolva felvenni és összegyűjteni, majd a végén egy kosárba dobni, stb. A variációk száma végtelen, az a lényeg, hogy vidáman töltsük az időt. Ja, és nem mellesleg fejlesztjük a gyerekek egyensúlyérzékét...
  • Ha már kéznél van a kötél: kifeszíthetjük két szék közé, és -mint a röplabdában- egymásnak dobáljuk felette a labdát. Másik variációja, hogy a kötél mögé kosarat teszünk és úgy kell beledobni a kosárba a puha labdát vagy babzsákot, hogy az átmegy a kötél felett.
  • és még kötél: ha a kifeszített kötél magasságát változtatgatjuk, limbó-hintózhatunk is alatta, vagy ha elég alacsonyra kerül, akár kúszhatunk is, mint a kommandósok. A kúszás-mászás egyébként is rendkívül fontos az idegrendszer fejlődésében, pl. későbbi tanulási zavarokat okozhat, ha egy kisbabánál kimarad a kúszás korszaka. Nem kell megijedni, ez orvosolható, a gyógypedagógusok is (többek közt) úgy segítenek ezen a problémán, hogy újra "tanítják" a mászást. Szóval ez a köteles játák a buli mellett kifejezetten hasznos is.
  • Feszítsünk ki egy nem használatos lepedőt szintén két szék közé, ez lesz a kapu, ide kell a gólt rúgni. Egyik gyerek a kapus, másik a támadó - klasszikus focijáték, apukákkal az igazi :)
Egyébként nálunk rendszerint úgy végződnek az effajta játékok, hogy egy idő után a lakás átalakítása nagyobb bulinak tűnik, mint az irányított játék. Természetesen a végén hagyom is, hogy a fiúk kiéljék az alkotási vágyat, hiszen
  1. hihetetlen kreatív építményeket tudnak csinálni 
  2. tulajdonképpen komoly fizikai munkát végeznek a bútorok, párnák, játákok, stb. emelgetésével 
  3. szépen tükrözi a fantáziájukban meglévő kalózhajót, várat, űrhajót, stb.
És íme a mester az alkotással:

2010. november 17., szerda

Őszi kincsvadászat

Kétségtelenül a nap fénypontja volt, hogy ma kincsvadászatra mentünk a fiúkkal. Annyira szép idő volt, egyszerűen nem tudtunk/akartunk bent maradni a négy fal között. Gondoltam, hogy ez egy jó játék lesz, de azt nem hittem volna, hogy ennyire motiválja és órák hosszára (!) leköti majd őket. Sőt a játék továbbfejlesztésébe szervesen bekapcsolódnak majd.

A játék alapja nagyon egyszerű, a séta során megadott tárgyakat ill. élőlényeket kell felkeresni, megtalálni és a kincsvadász listán kipipálni. Ami mégis izgalmassá teszi a dolgot a gyerekek számára az az, hogy a megtalálandó tárgyak listáját közvetlenül a séta előtt kapják meg egy nyakba akasztható, képekből álló lista formájában.



Előző nap kinyomtattam ezt a dokumentumot, kivágtam a megadott vonalak mentén, majd lamináltam, hogy tartós legyen az időjárás viszontagságaival szemben. Ezek után már csak ki kellett lyukasztani a kis lapok szélét egy normál lyukasztóval és felfűzni egy zsinegre.



A sétára magunkkal vittem egy letörölhető filctollat is (így hívják ezt? tudjátok, amivel a fehér táblára szoktak írni), ezzel tettük a pipát a kis négyzetekbe. Ez azért nagyon jó megoldás, mert miután hazaértünk, vizes ruhával letisztogattam a jelzéseket és bármikor újra használhatóak a lapok.

Ugye mondanom sem kell, hogy borzasztóan élvezték a gyerekek a kihívást, és hihetetlen izgalmasnak találták, hogy megtalálják mindazt, amit egyébként bármely nap, a séta során láthatunk... Na, de most volt motiváció is! :) Azt hiszem a képek önmagukért beszélnek:


Szerintem az a zseniális a játékban, hogy minden évszakban játszható, sőt sok "kincs" szinte minden időben előfordul, tehát csak annyi a dolgunk, hogy az időjárásnak ill. lakóhelyünk környékének tulajdonságait figyelembe véve összeválogatjuk a kártyákat, és azt fűzzük föl a zsinegre, ami aktuális. Az én fiaimnak nagyon tetszett a játék, úgyhogy biztos vagyok benne, fogok még egy pár oldal "kincset" gyártani :)



Tisztában vagyok vele, hogy nincs mindenkinek lamináló gépe otthon (bár mindenkink csak ajánlani tudom, rengeteg játék készíthető a segítségével), ezért úgy is megoldható a listagyártás, hogy a letöltött dokumentumot csak kinyomtatjuk, egy műanyag "bugyiba" rakjuk és esetleg egy kemeny csiptetős mappára rakjuk, hogy könnyen lehessen rá írni. Ezzel a módszerrel is többször használatos a játék, és még az esőt, párát is bírja, csak talán macerásabb a gyerekeknek ezt vinni magukkal.

Arról nem is beszélve, hogy már út közben is, de itthon pláne, folyamatosan kaptam az ötleteket a gyerekektől, mi mindent kéne még listára vennünk. Jó kis brainstorming...:)

Apropó, lakóhely: mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a természet közelében élhetünk, de a városi gyerekekre (és anyukákra-apukákra) is gondolva, készítettem egy városi verziót is.

És bár a honlap lényege a mozgás szeretetére való nevelés, nem bírom megállni, hogy ne használjam ki a játék adta lehetőségeket, és ne készítsek majd egy autós verziót is. Biztos vagyok benne, hogy sokan jártatok már abban a cipőben, mint én, hogy órák hosszát tartó autóútra indultunk, teletömve pár táskát játékokkal, mondván tudja mivel lefoglalni magát a gyerek az ülésben. Hát ezzel az egyszerű (és kicsi!) játékkal nagyszerűen el lehet szórakozni. Szóval várható egy autós verzió is!

Ha pedig abba szerencsétlen helyzetbe kerülünk, hogy Budapest utcáin dugóba kerülünk, elég csak előkapni a városi verziót a kesztyűtartóból :)
Az otthon nyelvet "oktató" ismerőseim kedvéért pedig az angol verziók itt tölthetők le: városi és vidéki verzió.

2010. november 7., vasárnap

Müzliszelet

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én imádom az őszi gyümölcsöket: friss diót, mogyorót, most lehet az almát, szilvát, barackot aszalni, stb. Bár az én fiaim is szeretik ezeket a finomságokat, mégis úgy érzem, nem tudnak eleget enni belőle, hogy  ne legyenek szinte folyamatosan náthásak így ősszel. Hiába tömöm őket vitaminnal... Szóval sikerült találnom egy olyan süti receptet, amiben rengeteg vitamin, olajos mag és méz is van - és még nagyon finom is. (Csak így zárójelben jegyzem meg, nem csak a gyerekek szeretik, de ha felnőttes összejövetel van nálunk, mindig nagyon hamar elfogy a süti :)


Bencét akkor fényképeztem, amikor épp egy másik sütit csináltunk, de gondoltam mutatok egy pillanatképet a konyhánkból... :)

Hozzávalók:
5 dkg liszt
¼ teáskanál szódabikarbóna
¼ teáskanál sütőpor
¼ teáskanál só
10 dkg barna cukor
15 dkg pirított, apróra vágott dió, mandula vagy mogyoró vagy ezek  keveréke
5 dkg zabpehely
15 dkg magozott, apróra vágott datolya
20 dkg aszalt sárgabarack, apróra vágva
2 tojás
1 vaníliarúd vagy vaníliás cukor
kb. egy fél-1 dl tej vagy tejszín vagy ennek keverékeŐszintén szólva én mindig azt rakok bele a gyümölcsök közül, ami éppen otthon van. Ha nincs sok, kiegészítem pl. mazsolával. Ja, és azért még egy kis csoki is elfér benne :)

Elkészítés:
Bekapcsoljuk a sütőt 160 fokra.
Egy nagy tálban összekeverjük a lisztet, a sütőport, a szódabikarbónát és a sót.
Hozzászórjuk a barna cukrot, a diót, a zabpelyhet, a datolyát meg az aszalt gzümöécsöket, és kézzel összedolgozzuk az egészet, hogy a gyümölcsdarabok ne tapadjanak össze.
A tojást és a vaníliarúd kikapargatott belsejét villával felhabosítjuk, majd hozzáadjuk a tejet ill. tejszínt, és a tálban várakozó keverékre öntjük. Alaposan összekeverjük, majd a sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük, fakanállal szétterítjük, és a kezünkkel kicsit letapicskoljuk, hogy a massza tökéletesen kitöltse a tepsit.
35-40 perc után kivesszük a sütőből, és hagyjuk, hogy a tepsiben hűljön ki teljesen. Szeletekre vágjuk, és jól záródó edényben tároljuk.


 Az eredeti recpetet Stahl Judittól vettem, de itt-ott átalakítottam. A süti képe a www.stahl.hu-ról származik.

Mire nem jó a ragasztószalag

Ma arra ébredtünk, hogy szakadatlan esik az eső és valószínűleg egész éjjel is esett, mert minden csupa víz volt odakint. Ráadásul az ovis gyerekemnek is itthon kellett maradnia a mindenkit elérő őszi nátha miatt. Tehát adva van két örökmozgó gyerek, kert, séta, biciklizés kilőve :( Mégis olyan zseniális játékot sikerült kitalálnunk, hogy észre sem vettük úgy repültek az órák.

Először is, vettem egy szobafestéshez való ragasztószalag-tekercset. Ezt nyugodtan le lehet ragasztani a földre, mert minden további nélkül felszedhető. Ebből aztán ragasztottam a földre néhány csíkot, hogy egy 3x3-as négyzethálót kaptam.
Az első játék az volt, hogy a vonalon volt szabad csak közlekedni, mindenféle járásformával.


Amiket kipróbáltunk:
  • lábujjhegyen
  • sarkon
  • külső lábélen
  • belső lábélen
  • ugrálva
  • egylábon ugrálva
  • guggolva
  • szökdellve
  • tyúklépésben
  • kúszva-mászva
(mondanom sem kell, nem ment minden a vonalon, de nem is ez a lényeg...)

Aztán elővettük a babzsákokat, és amennyire tudtuk az előző járásmódokat babzsákkal a fejjel is kipróbáltuk. Ez már jóval nehezebb volt, de a nagyobb gyerekek szerintem ezt is jól meg tudják csinálni. Legalábbis nagyokat lehet nevetni a próbálkozásokon. Ahogy a fiúk tették velem :)


Következő körben színes lapokat ragasztottunk a négyzetekbe, ezek voltak a házak.


Elkezdtünk játszani "Mókusok, mókusok ki a házból!"-t. A szabály nagyon egyszerű, tapsra mindenki elkezd szaladgálni, a következő tapsra ill. felszólításra (Mókusok, mókusok be a házba!) mindenkinek be kell szaladnia egy házba. Következő felkiáltásra (Mókusok, mókusok ki a házból!) újra lehet szaladgálni.


Ezt egy kicsit továbbfejlesztettük, mert mókus helyett mindig más állatot kiáltottunk, így annak az állatnak a járását kellett a "szaladgálós időben" utánozni. ezt borzasztóan élvezték a fiúk, egyre-másra ők találták ki az állatokat. Az állatok, amelyeknek a járását utánoztuk:
  • elefánt
  • rák
  • kutya
  • oroszlán
  • cica
  • krokodíl
  • majom
  • béka
  • hal
Nem mondom, néha sok fantázia kellett hozzá, hogy felismerhető legyen az állat a mozgásból :)
A keret a földön a színekkel eléggé adta magát, hogy kipróbáljuk a Twister-t is, de ahhoz túlságosan nagy volt a terület (nem ért el a gyerekek keze-lába csak pár színhez), viszont nagyokat visongattak. És nem utolsó sorban jól lenyújtottuk az izmokat. Mindenestre biztosan kitalálok még egy otthon elkészíthető Twistert is :)


A végére még egy játékot kitaláltunk, bár ez nem kifejezetten mozgásos játék, annyira belelkesültek, hogy szaladva csinálták a feladatot, szóval végülis mozogtak :) Bizonyos adott idő alatt annyi tárgyat kellett gyűjteniük a lakásban, amennyit csak tudtak és a megfelelő színű lapra kellett rakniuk. Nálunk az idő kezdetét és végét taps jelezte, de lehet zenére is játszani (ahogy elhallgat a zene le kell állni).


Miután lejárt az idő, megnéztük, ki mit gyűjtött, megszámoltuk, melyik színből mennyi van. Az én gyerekeim még kicsik, de nagyobbakkal jól működik a verseny is: a gyerekek választanak egy-egy színt, és adott időn belül ki talál több ilyen színű tárgyat.

A játék végén nem szedtük föl (még) a kertet, mert szerintem még végtelen számú játékra ad lehetőséget. Mi pl. minden színre rajzoltunk egy helyszínt (reptér, parkolóház, a mi házunk, London, stb.), a négyzetháló vonalai pedig az utak, így a fiúk egész délután tudtak autókázni.


Kiváncsi vagyok, még mi mindent látnak bele ebbe az egyszerű formába a gyerekek, és mit találnak még ki.
És ti, milyen ötletetek van még hozzá?

2010. november 3., szerda

Ugróiskola - 2. rész

Hurrá, végre elállt az eső és kisütött a nap! Már töltekezünk előre a szürke napokra, így szinte egész nap kint vagyunk a kertben. Miután a fiúk megunták a gilisztaszámolást, pókvadászatot és focizást, kipróbálhattam velük az ugróiskolát.


Persze a klasszikus ugróiskolával kezdtük (már az nagy szám volt, hogy krétával rajzolhattak a földre). Bence most tanul egylábbal ugrálni, neki nagy élmény volt a legegyszerűbb gyakorlat is.
Mikor meguntuk, elővettük a csiga-ugróiskolát. Ahogy a képen is látszik, csigavonalban rajzoltam fel a pályát.


Itt az volt a cél, hogy a középre tett kincset kellett megszerezni. Felváltva raktuk a tárgyakat középre és ugráltunk érte. Most, hogy az őszi termésekkel foglalkozunk, kifejezetten jó volt újra kézbevenni őket.


Az ugrásmódokat is váltogattuk:
  • egy lábbal (jobb vagy bal)
  • páros lábbal
  • "3 lábbal" azaz az egyik kéz is lent van
  • "4 lábbal" logikusan mindkét kéz és láb is lent van
  • magas térdemeléssel
  • stb. a sor folytatható
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...