2010. december 20., hétfő

Kézilabda

A mai játékunkban semmi különös ötlet nem volt, mégis Bence annyira élvezte, hogy sírás volt, mikor abba kellett hagynunk. Először úgy gondoltam, nem is teszem fel ide, aztán mégis meggondoltam magam, hátha más is csak azért nem játszotta eddig, mert (nekünk, felnőtteknek) annyira magától értetődő, hogy nem is nyúlunk ehhez a játékhoz. Vagy csak magamból indulok ki...?!

Szóval, ahogy a képen is látszik, két párna volt a kapufa, így jelöltük ki a kapukat. Egymással szemben, pár méterre helyezkedtünk el, fogtunk egy puha szivacslabdát, és az volt a cél, hogy a másik kapujába gólt lőjjünk. Fontos: a labda tényleg puha legyen a sérülések és a lakás szétrombolásának elkerülése érdekében!! Mivel bent játszottunk a szobában, végig térdeltünk, de kint persze állva is lehet játszani.


A játék nagy előnyének tartom, hogy mivel én, mint szülő is térdelek, úgymond "lemegyek a gyerekek szintjére", azaz egyforma magasak leszünk. Szerintem fontos, hogy egyenrangú ellenfélnek érezzen a gyerek, ne nézzek le rá a magasból. Így a szemkontakt is egyszerűbb, amiről, ugye nem kell részleteznem milyen fontos.

Én magam is meglepődtem, hogy egy ilyen egyszerű játék milyen jól átmozgat (bizony, engem is!), na persze Bence hősiesen vetődött minden labdára :)

További előnyök:
  • szem-kéz koordinációt fejleszt
  • reflexeket fejleszt
  • koncentrációt fejleszt
  • a dobást ill. célzást tökéletesen gyakoroltatja
  • erősít
  • közös szülő-gyerek élmény!!
  • sikerélményt nyújt (lásd lent)
  • ja, és azóta Bence imádja a kézilabdát nézni a Tv-ben... :) hm, így neveljük a jövő magyar sport szurkolóit?! :)
Még egy megjegyzés a sikerélményekhez: néha igencsak meglepődtem, milyen gyorsan mozdul Bence egy-egy lövésre, milyen jók a reflexei. Az a jó, hogy mivel én diktálom a kapura lövések gyorsaságát, tudtam "feszíteni a tempón", azaz, ha úgy éreztem, egy bizonyos szintet már elért Bence, gyorsabban lőttem, vagy cseleztem - persze, épp csak egy kicsivel emeltem a nehézségi szintet. Pont annyira, hogy ha összpontosít, meg tudja oldani a feladatot, nem bevehetetlen falat a számára. Egyébként alapvetően ez a gyereknevlésem egyik ars poetica-ja: megpróbálok olyan feladatokat állítani a gyerek elé, ami nem túl sok számára (első ránézésre nem gondolja azt, "Á, én ezt úgysem tudom megcsinálni"), viszont nem is túl könnyű az ő szintjének (tehát van súlya a sikernek). Ezzel megpróbálom ösztönözni arra, hogyha figyel és összpontosít, leküzdheti az akadályt, amivel sikerélményt ér el. Hiszem, hogy a sok-sok apró sikerélmény, mint az épület téglái, építik fel a gyerekek önbizalmát. Arról nem is beszélve, hogy mire iskolába ér, sőt később az Életbe, már mélyen beléépül, hogy az akadályok leküzdhetők, csak meg kell küzdeni velük.

Ezt a kis filozofálást csak azért ejtettem meg, mert ez a játék tökéletes példája a megfelelő kihívás felállításának. Én, mint szülő, folyamatosan tudom változtatni a nehézséggi szintet a gyerek fáradtságának, lelkesedésének vagy épp jó passzának megfelelően.

És ha mindez nem lenne elég, ilyen boldognak láttam a fiamat, ami nekem mindent megér:

2010. december 12., vasárnap

Brilliáns csapda?

Bár a címben szereplő film volt az ötlet ihletője, szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy nem tervezek semmilyen, lézersugarakkal védett műkincset ellopatni a fiaimmal :) Viszont a lézersugarakat jelképező kifeszített fonál tökéletes akadálypályát biztosított a gyerekeknek. És még ha most épp jó is a kertben az idő, én örültem neki, hogy nem kint a sárban, hanem a bent, a parkettán kúsztak-másztak...

A kivitelezés nagyon egyszerű, én négy széket használtam, de bármi megteszi, amihez hozzá lehet erősíteni a madzagot. Szóval adott négy szék és egy gombolyag egyszerű madzag. A fonalat az egyik szék lábához kötöttem, aztán pókhálószerűen átfűzögettem a lábakon, végül megint megkötöttem az utolsó széklábhoz.




A játék lényege, hogy úgy kell átkúszni a fonalháló alatt, hogy semmilyen testrésszel nem érhetünk hozzá. Mivel a széklábakan a fonalakat fel-le lehet csúsztatni, a nagyobb gyerekeknek lejjeb lehet állítani az "alagutat".





Miután Bencének egy pár kör után még így is egyszerűnek tűnt a feladat, kitaláltuk, hogy kincseket szórunk szét a padlón, amiket a kúszás közben össze kell gyűjteni.




Mivel a fonal tényleg pókhálószerűen van elrendezve, úgy is játszhatunk, hogy nem alulról, hanem fölülről kell végigmenni a pályán, azaz úgy lépkedni a fonal közt, hogy ne érjünk hozzá sehol.





Így is játszható a kincsgyűjtés:

2010. december 1., szerda

Állatok versenyfutása labdával

Ma ismét beköszöntött a pocsék idő, azaz a négy fal közé szorultunk. azért ezt nem fogtam fel olyan tragikusan. Inkább örültem, hogy kipróbálhattam a gyerekekkel egy új játékot – mivel versnynek vezettem föl, máris izgatottak lettek. Szerencsére ehhez sem kell sok minden, csak egy labda, meg elég hely. Arra viszont tökéletes, hogy a gyerkőcök egy kicsit kitombolják magukból az energiát.

Ma tehát megtartottuk az állatok labdás versenyfutását... 

Különböző állatpózokat kellett felvenni, és a labdát a kijelölt rajtvonaltól a célig elvezetni.


Kutyaverseny:  a gyerekek négykézláb állnak, előttük labda. Úgy kell eljutni a célig, hogy a labdát maguk előtt görgetik, de csak a fejükkel érhetnek hozzá.

Fókaverseny: A gyerekek hasra fekszenek, a könyökük hajlítva előttük, így ezen támaszkodnak. Csak a karjukkal hajtva magukat kell elérni a célig, a lábukat húzzák maguk után, mint a fóka a testét. Ha rövid a szoba, meg lehet kerülni egy tárgyat, vagy vonalat a szoba egyik felében, így megduplázhatjuk a távot.



Rákverseny: A gyerekek a földön ülnek, talpuk, tenyerük a földön. Labdát tesznek az ölükbe, majd úgy kell eljutni a célig, hogy a labda nem esik ki az ölükből. A fenekük lent lehet a földön, így popsin csúszva közlekednek, nehezített verziója, hogy a fenék nem érhet le a földre, azaz klasszikus pókjárással lehet csak menni.


Másik változata: rákjárással, azaz ugyanebben a pózban de hátrafelé haladnak.
Kígyóverseny: A gyerekek hasra fekszenek, egy közepes labdát a fejük elé tesznek, majd úgy kell kúszni-mászni, hogy a labdát folyamatosan a fejük előtt gurigatják.


A mi esetünkben, lévén ketten vannak testvérek, a fiúk egymással tudnak versenyezni – és imádnak is megmérettetni, úgyhogy minden alkalmat megragadnak rá. Viszont, ha több gyerek játszik, két csoportba oszthatjuk őket, amint az egyik játékos beér a célba, indulhat a másik. Melyik csapat a leggyorsabb? Ill. abban az esetben, ha csak egy gyerkőccel játszunk otthon, szerintem kiváló megoldás, hogy az állatok neveit felírjuk egy lapra, és stopperral mérjük, mennyi idő alatt jut be az állat a célba. Ezzel a módszerrel kvázi magával tud versenyezni a gyerek.

A győzelmi mámor:

2010. november 22., hétfő

A lakás, mint tornaterem

Nem kell ahhoz drága játszóházba menni, vagy kifejezett sportlétesítménybe, hogy a kisgyerekek "tornamutatványokat végezhessenek". Otthon is nagyszerű akadálypályákat lehet építeni, kapukat felállítani, stb. Egy nagy titka van a dolognak, ha bent "sportolunk" a gyerekekkel, úgy alakítsuk ki a környezetet, hogy ne kelljen féltenünk a lakás kincseit (azaz a Herendi porcelánokat zárjuk el, Apa X-box-át meg dugjuk valami bombabiztos helyre). Ez az idő szóljon az önfeledt mozgásról, ne kelljen folyton rászolni a gyerekre: "Vigyázz a...!"
 
Tehát:
  • toljuk félre a bútorokat vagy jelöljük ki a lakás azon helyét (folyosó, gyereksarok, nappali, stb), ahol a játék lesz.
  • fektessünk le egy hosszú kötelet a földre, és kérjük meg a gyerekeket, menjenek végig rajta. A kötél lehet egyenesen kifeszítve, vagy kacskaringósan is. Ha ez túl egyszerű  a gyereknek (életkora vagy ügyessége miatt), megkérhetjük, hogy ugrálva tegye meg a távot, lábujjhegyen menjen, féllábon ugrálva, esetleg nehány plüssállatot tehetünk a kötélre, amiket át kell ugrania, vagy fél lábbal lehajolva felvenni és összegyűjteni, majd a végén egy kosárba dobni, stb. A variációk száma végtelen, az a lényeg, hogy vidáman töltsük az időt. Ja, és nem mellesleg fejlesztjük a gyerekek egyensúlyérzékét...
  • Ha már kéznél van a kötél: kifeszíthetjük két szék közé, és -mint a röplabdában- egymásnak dobáljuk felette a labdát. Másik variációja, hogy a kötél mögé kosarat teszünk és úgy kell beledobni a kosárba a puha labdát vagy babzsákot, hogy az átmegy a kötél felett.
  • és még kötél: ha a kifeszített kötél magasságát változtatgatjuk, limbó-hintózhatunk is alatta, vagy ha elég alacsonyra kerül, akár kúszhatunk is, mint a kommandósok. A kúszás-mászás egyébként is rendkívül fontos az idegrendszer fejlődésében, pl. későbbi tanulási zavarokat okozhat, ha egy kisbabánál kimarad a kúszás korszaka. Nem kell megijedni, ez orvosolható, a gyógypedagógusok is (többek közt) úgy segítenek ezen a problémán, hogy újra "tanítják" a mászást. Szóval ez a köteles játák a buli mellett kifejezetten hasznos is.
  • Feszítsünk ki egy nem használatos lepedőt szintén két szék közé, ez lesz a kapu, ide kell a gólt rúgni. Egyik gyerek a kapus, másik a támadó - klasszikus focijáték, apukákkal az igazi :)
Egyébként nálunk rendszerint úgy végződnek az effajta játékok, hogy egy idő után a lakás átalakítása nagyobb bulinak tűnik, mint az irányított játék. Természetesen a végén hagyom is, hogy a fiúk kiéljék az alkotási vágyat, hiszen
  1. hihetetlen kreatív építményeket tudnak csinálni 
  2. tulajdonképpen komoly fizikai munkát végeznek a bútorok, párnák, játákok, stb. emelgetésével 
  3. szépen tükrözi a fantáziájukban meglévő kalózhajót, várat, űrhajót, stb.
És íme a mester az alkotással:

2010. november 17., szerda

Őszi kincsvadászat

Kétségtelenül a nap fénypontja volt, hogy ma kincsvadászatra mentünk a fiúkkal. Annyira szép idő volt, egyszerűen nem tudtunk/akartunk bent maradni a négy fal között. Gondoltam, hogy ez egy jó játék lesz, de azt nem hittem volna, hogy ennyire motiválja és órák hosszára (!) leköti majd őket. Sőt a játék továbbfejlesztésébe szervesen bekapcsolódnak majd.

A játék alapja nagyon egyszerű, a séta során megadott tárgyakat ill. élőlényeket kell felkeresni, megtalálni és a kincsvadász listán kipipálni. Ami mégis izgalmassá teszi a dolgot a gyerekek számára az az, hogy a megtalálandó tárgyak listáját közvetlenül a séta előtt kapják meg egy nyakba akasztható, képekből álló lista formájában.



Előző nap kinyomtattam ezt a dokumentumot, kivágtam a megadott vonalak mentén, majd lamináltam, hogy tartós legyen az időjárás viszontagságaival szemben. Ezek után már csak ki kellett lyukasztani a kis lapok szélét egy normál lyukasztóval és felfűzni egy zsinegre.



A sétára magunkkal vittem egy letörölhető filctollat is (így hívják ezt? tudjátok, amivel a fehér táblára szoktak írni), ezzel tettük a pipát a kis négyzetekbe. Ez azért nagyon jó megoldás, mert miután hazaértünk, vizes ruhával letisztogattam a jelzéseket és bármikor újra használhatóak a lapok.

Ugye mondanom sem kell, hogy borzasztóan élvezték a gyerekek a kihívást, és hihetetlen izgalmasnak találták, hogy megtalálják mindazt, amit egyébként bármely nap, a séta során láthatunk... Na, de most volt motiváció is! :) Azt hiszem a képek önmagukért beszélnek:


Szerintem az a zseniális a játékban, hogy minden évszakban játszható, sőt sok "kincs" szinte minden időben előfordul, tehát csak annyi a dolgunk, hogy az időjárásnak ill. lakóhelyünk környékének tulajdonságait figyelembe véve összeválogatjuk a kártyákat, és azt fűzzük föl a zsinegre, ami aktuális. Az én fiaimnak nagyon tetszett a játék, úgyhogy biztos vagyok benne, fogok még egy pár oldal "kincset" gyártani :)



Tisztában vagyok vele, hogy nincs mindenkinek lamináló gépe otthon (bár mindenkink csak ajánlani tudom, rengeteg játék készíthető a segítségével), ezért úgy is megoldható a listagyártás, hogy a letöltött dokumentumot csak kinyomtatjuk, egy műanyag "bugyiba" rakjuk és esetleg egy kemeny csiptetős mappára rakjuk, hogy könnyen lehessen rá írni. Ezzel a módszerrel is többször használatos a játék, és még az esőt, párát is bírja, csak talán macerásabb a gyerekeknek ezt vinni magukkal.

Arról nem is beszélve, hogy már út közben is, de itthon pláne, folyamatosan kaptam az ötleteket a gyerekektől, mi mindent kéne még listára vennünk. Jó kis brainstorming...:)

Apropó, lakóhely: mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a természet közelében élhetünk, de a városi gyerekekre (és anyukákra-apukákra) is gondolva, készítettem egy városi verziót is.

És bár a honlap lényege a mozgás szeretetére való nevelés, nem bírom megállni, hogy ne használjam ki a játék adta lehetőségeket, és ne készítsek majd egy autós verziót is. Biztos vagyok benne, hogy sokan jártatok már abban a cipőben, mint én, hogy órák hosszát tartó autóútra indultunk, teletömve pár táskát játékokkal, mondván tudja mivel lefoglalni magát a gyerek az ülésben. Hát ezzel az egyszerű (és kicsi!) játékkal nagyszerűen el lehet szórakozni. Szóval várható egy autós verzió is!

Ha pedig abba szerencsétlen helyzetbe kerülünk, hogy Budapest utcáin dugóba kerülünk, elég csak előkapni a városi verziót a kesztyűtartóból :)
Az otthon nyelvet "oktató" ismerőseim kedvéért pedig az angol verziók itt tölthetők le: városi és vidéki verzió.

2010. november 7., vasárnap

Müzliszelet

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én imádom az őszi gyümölcsöket: friss diót, mogyorót, most lehet az almát, szilvát, barackot aszalni, stb. Bár az én fiaim is szeretik ezeket a finomságokat, mégis úgy érzem, nem tudnak eleget enni belőle, hogy  ne legyenek szinte folyamatosan náthásak így ősszel. Hiába tömöm őket vitaminnal... Szóval sikerült találnom egy olyan süti receptet, amiben rengeteg vitamin, olajos mag és méz is van - és még nagyon finom is. (Csak így zárójelben jegyzem meg, nem csak a gyerekek szeretik, de ha felnőttes összejövetel van nálunk, mindig nagyon hamar elfogy a süti :)


Bencét akkor fényképeztem, amikor épp egy másik sütit csináltunk, de gondoltam mutatok egy pillanatképet a konyhánkból... :)

Hozzávalók:
5 dkg liszt
¼ teáskanál szódabikarbóna
¼ teáskanál sütőpor
¼ teáskanál só
10 dkg barna cukor
15 dkg pirított, apróra vágott dió, mandula vagy mogyoró vagy ezek  keveréke
5 dkg zabpehely
15 dkg magozott, apróra vágott datolya
20 dkg aszalt sárgabarack, apróra vágva
2 tojás
1 vaníliarúd vagy vaníliás cukor
kb. egy fél-1 dl tej vagy tejszín vagy ennek keverékeŐszintén szólva én mindig azt rakok bele a gyümölcsök közül, ami éppen otthon van. Ha nincs sok, kiegészítem pl. mazsolával. Ja, és azért még egy kis csoki is elfér benne :)

Elkészítés:
Bekapcsoljuk a sütőt 160 fokra.
Egy nagy tálban összekeverjük a lisztet, a sütőport, a szódabikarbónát és a sót.
Hozzászórjuk a barna cukrot, a diót, a zabpelyhet, a datolyát meg az aszalt gzümöécsöket, és kézzel összedolgozzuk az egészet, hogy a gyümölcsdarabok ne tapadjanak össze.
A tojást és a vaníliarúd kikapargatott belsejét villával felhabosítjuk, majd hozzáadjuk a tejet ill. tejszínt, és a tálban várakozó keverékre öntjük. Alaposan összekeverjük, majd a sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük, fakanállal szétterítjük, és a kezünkkel kicsit letapicskoljuk, hogy a massza tökéletesen kitöltse a tepsit.
35-40 perc után kivesszük a sütőből, és hagyjuk, hogy a tepsiben hűljön ki teljesen. Szeletekre vágjuk, és jól záródó edényben tároljuk.


 Az eredeti recpetet Stahl Judittól vettem, de itt-ott átalakítottam. A süti képe a www.stahl.hu-ról származik.

Mire nem jó a ragasztószalag

Ma arra ébredtünk, hogy szakadatlan esik az eső és valószínűleg egész éjjel is esett, mert minden csupa víz volt odakint. Ráadásul az ovis gyerekemnek is itthon kellett maradnia a mindenkit elérő őszi nátha miatt. Tehát adva van két örökmozgó gyerek, kert, séta, biciklizés kilőve :( Mégis olyan zseniális játékot sikerült kitalálnunk, hogy észre sem vettük úgy repültek az órák.

Először is, vettem egy szobafestéshez való ragasztószalag-tekercset. Ezt nyugodtan le lehet ragasztani a földre, mert minden további nélkül felszedhető. Ebből aztán ragasztottam a földre néhány csíkot, hogy egy 3x3-as négyzethálót kaptam.
Az első játék az volt, hogy a vonalon volt szabad csak közlekedni, mindenféle járásformával.


Amiket kipróbáltunk:
  • lábujjhegyen
  • sarkon
  • külső lábélen
  • belső lábélen
  • ugrálva
  • egylábon ugrálva
  • guggolva
  • szökdellve
  • tyúklépésben
  • kúszva-mászva
(mondanom sem kell, nem ment minden a vonalon, de nem is ez a lényeg...)

Aztán elővettük a babzsákokat, és amennyire tudtuk az előző járásmódokat babzsákkal a fejjel is kipróbáltuk. Ez már jóval nehezebb volt, de a nagyobb gyerekek szerintem ezt is jól meg tudják csinálni. Legalábbis nagyokat lehet nevetni a próbálkozásokon. Ahogy a fiúk tették velem :)


Következő körben színes lapokat ragasztottunk a négyzetekbe, ezek voltak a házak.


Elkezdtünk játszani "Mókusok, mókusok ki a házból!"-t. A szabály nagyon egyszerű, tapsra mindenki elkezd szaladgálni, a következő tapsra ill. felszólításra (Mókusok, mókusok be a házba!) mindenkinek be kell szaladnia egy házba. Következő felkiáltásra (Mókusok, mókusok ki a házból!) újra lehet szaladgálni.


Ezt egy kicsit továbbfejlesztettük, mert mókus helyett mindig más állatot kiáltottunk, így annak az állatnak a járását kellett a "szaladgálós időben" utánozni. ezt borzasztóan élvezték a fiúk, egyre-másra ők találták ki az állatokat. Az állatok, amelyeknek a járását utánoztuk:
  • elefánt
  • rák
  • kutya
  • oroszlán
  • cica
  • krokodíl
  • majom
  • béka
  • hal
Nem mondom, néha sok fantázia kellett hozzá, hogy felismerhető legyen az állat a mozgásból :)
A keret a földön a színekkel eléggé adta magát, hogy kipróbáljuk a Twister-t is, de ahhoz túlságosan nagy volt a terület (nem ért el a gyerekek keze-lába csak pár színhez), viszont nagyokat visongattak. És nem utolsó sorban jól lenyújtottuk az izmokat. Mindenestre biztosan kitalálok még egy otthon elkészíthető Twistert is :)


A végére még egy játékot kitaláltunk, bár ez nem kifejezetten mozgásos játék, annyira belelkesültek, hogy szaladva csinálták a feladatot, szóval végülis mozogtak :) Bizonyos adott idő alatt annyi tárgyat kellett gyűjteniük a lakásban, amennyit csak tudtak és a megfelelő színű lapra kellett rakniuk. Nálunk az idő kezdetét és végét taps jelezte, de lehet zenére is játszani (ahogy elhallgat a zene le kell állni).


Miután lejárt az idő, megnéztük, ki mit gyűjtött, megszámoltuk, melyik színből mennyi van. Az én gyerekeim még kicsik, de nagyobbakkal jól működik a verseny is: a gyerekek választanak egy-egy színt, és adott időn belül ki talál több ilyen színű tárgyat.

A játék végén nem szedtük föl (még) a kertet, mert szerintem még végtelen számú játékra ad lehetőséget. Mi pl. minden színre rajzoltunk egy helyszínt (reptér, parkolóház, a mi házunk, London, stb.), a négyzetháló vonalai pedig az utak, így a fiúk egész délután tudtak autókázni.


Kiváncsi vagyok, még mi mindent látnak bele ebbe az egyszerű formába a gyerekek, és mit találnak még ki.
És ti, milyen ötletetek van még hozzá?

2010. november 3., szerda

Ugróiskola - 2. rész

Hurrá, végre elállt az eső és kisütött a nap! Már töltekezünk előre a szürke napokra, így szinte egész nap kint vagyunk a kertben. Miután a fiúk megunták a gilisztaszámolást, pókvadászatot és focizást, kipróbálhattam velük az ugróiskolát.


Persze a klasszikus ugróiskolával kezdtük (már az nagy szám volt, hogy krétával rajzolhattak a földre). Bence most tanul egylábbal ugrálni, neki nagy élmény volt a legegyszerűbb gyakorlat is.
Mikor meguntuk, elővettük a csiga-ugróiskolát. Ahogy a képen is látszik, csigavonalban rajzoltam fel a pályát.


Itt az volt a cél, hogy a középre tett kincset kellett megszerezni. Felváltva raktuk a tárgyakat középre és ugráltunk érte. Most, hogy az őszi termésekkel foglalkozunk, kifejezetten jó volt újra kézbevenni őket.


Az ugrásmódokat is váltogattuk:
  • egy lábbal (jobb vagy bal)
  • páros lábbal
  • "3 lábbal" azaz az egyik kéz is lent van
  • "4 lábbal" logikusan mindkét kéz és láb is lent van
  • magas térdemeléssel
  • stb. a sor folytatható

2010. október 29., péntek

Bowling a konyhában

Ma egész nap megállás nélkül esett kint - a fiúk meg megállás nélkül tomboltak bent. Szóval elővettem egy nagyon régi játékötletet: bowlingot készítettünk.

A bábukhoz 1,5 literes vizespalackokat használtam. Mivel üresen nagyon könnyen felborulnának, töltöttem bele egy kis vizet (1-2 dl), és hogy vigyünk egy kis színt is ebbe a szürke napba, egy pár csepp ételfestéket is tettem a vízbe. Bowling golyónak megtette egy normál labda is. Nem jó túl kicsit használni, mert a gyerekek még nem tudnak elég erősen gurítani, így legalább a labda súlya is segít a bábuk fölborításában.
A játék menete pedig magától értetődő... :)


És még egy kis extra: nagyszerűen lehet ezzel a játékkal gyakorolni a számokat és a színeket.

2010. október 28., csütörtök

A szoba a tenger

A mai tombolós játék bentre (mivel kint a természeti elemek tomboltak...).

Kitaláltuk, hogy a szoba lesz a tenger, a kanapé, fotel, kisasztal, stb. a szigetek. Úszunk-úszunk a tengerben (azaz úszást imitáló mozdulatokat teszünk - nagy karkörzés vagy gyorsúszás mozdulatok) amíg nem tapsolok, akkor mindenkinek gyorsan ki kell másznia egy szigetre, mert jönnek a cápák. A cápa én voltam egy nagy plüss cápával, de eszköz nélkül, egyszerűen imitálva is el lehet kapni az úszkáló gyerek-halakat. Ha a cápa senkit nem talál, visszahúzódik, és újra birtokba vehetjük a tengert. Miután jól átmozgattuk a karjainkat, továbbfejlesztettük a játékot.



A szoba közepén az állatok laknak, azokat utánozzuk, tapsra szintén fel kell ugrálni a "szigetekre". Ha a cápa (vagy róka) senkit nem tud elkapni, újra kezdődhet a játék. Állatok, akiket utánoztunk:
  • béka
  • kutya
  • macska
  • elefánt
  • zsiráf
  • rák
  • tigris
  • majom
  • krokodíl
  • egér
Minél több állatot utánzunk, annál sokrétűbben mozgathatjuk át a gyerekek izmait. Lehet fekvő pózban (pl. krokodíl), guggolva (béka), térdelve (kutya, tigris), nyújtózkodva (zsiráf), stb. Az a cél, hogy minél különbözőbb pózokat felvegyünk. Mivel tapsra rögtön a szigetre kell ugrani, kirobbanó mozgás is tarkítja a mozdulatsort.

Miután a gyerekek nagyon belejöttek, már ők választották az állatokat,  mit lehet még utánozni. Ez nagyon jó, mert aktívan használják a képzeletüket és interaktívan beleszólhatnak a játék menetébe, de a felnőtt irányítása azért fontos, hogy fent tudja tartani a mozdulatok dinamikáját. Azaz, jó ha a fekvő gyakorlatok nem egymás után jönnek, hanem felváltva a nyújtózkodó ill. guggoló mozdulatokkal.

Nálunk a játék azzal ért véget, hogy Gergő azt mondta a cápának "Öntöttem neked egy tálba  ennivalót, ne legyél éhes! " :)

Még egy megjegyzés: bár az oldal célja nem a gyerekek korai nyelvfejlesztése, én -lévén angoltanár- játékos keretek közt "tanítom" a gyerekeimet angolra. Pl. ezt a játékot is angolul játszottuk, kitűnő alkalom az állatnevek és egyes mozdulatok megtanulására. Tehát, ha valaki szintén korai nyelvfejlesztést alkalmaz a gyerekeinel, itt egy remek játék rá, ha nem, hát magyarul is nagyon élvezik a gyerekek.

2010. október 20., szerda

Dobókockás játék

Az utóbbi idők esős napjaiban jutott eszembe, hogy előbányásszam a szekrény mélyéről az egyik régebben készített játékunkat. Mondhatom óriási sikere volt (most is, mint mindig :) sikerült megizzasztanom a gyerekeket (is)...
Két dobócockát kell készítenünk hozzá, minél nagyobb, annál viccesebb, azaz annál jobban élvezik a gyerekek.
Vegyünk két kartondobozt, lehetőleg semleges színű felülettel. Az oldalára rajzoljuk a képeket, de akár ki is nyomtathatjuk és felragaszthatjuk őket. Én ezt nyomtattam ki, ezek pedig a számok. (Igaz, hogy ezek egy amerikai oldalról valók, így angolul vannak a mozgások kiírva, de a képek azért magukért beszélnek.) Én fekete kartonnal vontam be a dobozokat, a képeket pedig egyik felén ragasztós tépőzárral erősítettem fel. Persze lehet egyszerűen ragasztani is, én így variálhatóvá tettem a dobozokat. Az egyik dobókocka a mozgásformákat mutatja, a másik az ismétlésszámot.


Mindkét kockával dobunk egyet, majd azt kell eljátszani, ami kijött. Pl. három szökdelés, 4 bukfenc, stb. Ha két gyerek játszik, egymásnak dobják ki a feladatokat, ha többen vannak, felváltva végzik a gyakorlatokat. A legjobban azt fogják élvezni a gyerekek, ha apát-anyát is látják ugrabugrálni :)

Ennek a játéknak aztán végtelen variációs lehetőségei vannak:
  • A dobókocka oldalára ragaszthatunk állatképeket, így azokat kell utánozni,
  • nagyobb gyerekeknek pózokat rajzolni, amit aztán utána kell csinálni (pl. mérlegállás, hasonfekvés, stb.),
  • lefényképezhetjük a lakás vagy kert bizonyos pontjait, és oda kell szaladni, ha ezt dobjuk a kockával.

És persze kinek-kinek a fantáziájára van bízva, hogyan lehet még megmozgatni a kicsiket (nagyokat) ezzel a módszerrel.

2010. október 17., vasárnap

A természet egy igazi játszótér

A legideálisabb az lenne, ha gyerekek minden nap töltenének pár órát a friss levegőn. Lehetőleg a természetben. Lehetőleg erdőben, mezőn, vízparton, stb. Persze tisztában vagyok vele, hogy ez a mai civilizált világban nem lehetséges, de legalább törekedjünk rá, hogy hétvégente eljussunk egy erdőbe/parkba pár órára - a szülőknek is csak a javára fog válni a sok számítógép előtt töltött nap után.

A természet pedig kimeríthetetlen tárháza a mozgásnak. Lehet  
  • fára mászni,
  • hemperegni a fűben,
  • legurulni a domboldalon, 
  • felszaladni az emelkedőre,
  • pillangókat kergetni, 
  • kavicsot gyűjteni,
  • Ha még kicsi a gyerek a fáramászáshoz, tegyük fel egy alacsonyabb ágra, hogy a kezeivel kapaszkodjon és mérjük meddig tudja tartani magát. 
  • Lehet versenyezni is, ha több gyerek van a csapatban.
  • Meg lehet nézni a bogarakat, madarakat, majd utánozni a mozgásukat (ugrál a szöcske, mászik a hangya, kitárt karokkal a madarak repülését utánozni, stb). 
  • Futóversenyt rendezhetünk: ki ér előbb ehhez meg ehhez a fához vagy sziklához. (Figyelem, szülők kössétek fel a gatyátokat, a gyerekek nagyon jók az ilyen nagy kirobbanást igénylő feladatokban!)

Egyszer olvastam egy nagyon jó játékról, bár az nem kifejezetten mozgásos, de  a természethez kapcsolódik, hát ideírom. Fogjunk egy hatos vagy tizenkettes tojástartót, fessük be a bemélyedéseit különböző színűre (a gyerekek már ezt is nagyon élvezni fogják), majd a következő kirándulás alkalmával vigyük magunkkal és mindenféle olyan színű kincset gyűjtsünk bele, amilyen a bemélyedés színe. Pl. a szürkébe kavicsot, madártollat, a zöldbe falevelet, fűszálat, a sárgába virágot, a barnába makkot, stb. így lesz célja a kirándulásnak, a gyerekeket pedig nagyon fel tudja dobni egy ilyen kincsvadászat.

Már azzal, hogy a jó levegőn sétál a gyerek/felnőtt egyaránt, rengeteget tettünk az egészségünk védelmében, hát még ha közben ugrabugrál és szaladgál a kis energiabomba! Higgyétek el, nem kell sok hozzá, legtöbbször csak nekünk, felnőtteknek kell összeszedni magunkat és a családot és nekiindulni.

Szóval hajrá! :)

2010. szeptember 19., vasárnap

Zoknicsata

Legalább ketten kellenek a játékhoz, de minél többen vannak, annál jobb. Bent is játszható, ha elég sok hely van (ill. nincsenek törékeny tárgyak a szobában), de kertben a legideálisabb.

Jó sok pár zoknit göngyöljünk össze, a játékteret osszuk kétfelé, középre húzzunk ki valami elválasztó vonalat (földre lerakunk egy kötelet vagy kifeszítünk két szék közé egy lepedőt, stb.). A csapatok felállnak a két térfélre, majd a játékidő alatt (kb. 1 perc) annyi zoknit kell átdobni a másik térfelére, amennyit csak tudnak. Az a csapat nyer, akinek kevesebb zokni van a térfelén.

2010. szeptember 10., péntek

VII. Budapesti Nagy Sportágválasztó – A sport napjai

Időpont: 2010. szeptember 17-18.



Közel 80 kipróbálható sportág (parasportok is!) egy helyszínen, edzőkkel, élsportolókkal, szakmai tanácsadással.
A rendezvény díjmentesen és korhatár nélkül látogatható!
Nyitvatartás: 9 és 17 óra között. Pénteken az előre bejelentkezett óvodákat, iskolákat várják, de 14 órától és szombaton egész nap sok szeretettel várják a családokat és nagyközönséget is!
Helyszín: Merkapt Maraton Sportközpont
1106 Budapest, Maglódi út 12/A.




Az idei Nagy Sportágválasztón a FruitVeB a debreceni és a budapesti állomásokon jelenik meg és almát oszt a gyerekeknek.
Az elegendő mennyiségű zöldség-gyümölcs fogyasztása segít megelőzni a daganatos, valamint a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásának kockázatát.

Hogy mi is számít egy adagnak? Ami elfér a kezedben. Tehát már 2-3 szem szilva vagy kajszibarack, egy nagyobb alma, körte, őszibarack vagy paradicsom, sárgarépa, de ne feledkezzünk el az aszalt gyümölcsökről, a szárított zöldség-gyümölcs chipsekről vagy a 100%-os natúrlevekről sem.
Fogyasszunk naponta 3×3-féle zöldséget, gyümölcsöt, mert segítenek megőrizni egészségünket, testsúlyunkat, csökkentik a betegségek kialakulását, segítenek helyreállítani a szervezet sav-lúg egyensúlyát és csillapítják a szomjúságot, mivel 70-95%-uk víz!

További információ:
www.sportagvalaszto.hu

2010. szeptember 2., csütörtök

Lúdtalp - 2. rész

A lúdtalp problémájáról már írtam korábban, most további, szerekkel végzett gyakorlatokat szeretnék megosztani veletek.
  • - Babzsákot lábujjal megfogjuk, felemeljük, eldobjuk - váltott lábbal végzett gyakorlat. Melyik lábbal tudsz messzebb dobni?
  • - "daru": a babzsákot lábujjal fogva kézbe faladjuk. Ennél a feladatnál különbőző mesefigurákat (Thomas, Cranky, Bob Mester, stb.) lehet eljátszani.
  • - pók- vagy rákjárásban a a babzsákot a hasra helyezzük, járás közben a lábujjakat karmolva tartjuk.
  • - két gyerek, vagy szülő és gyerek szemben ül egymással a földön, a talpak közt egy kisebb labdát tart az egyikük. A labdát oda kell dobni a másiknak, ha elég nagy már a gyerek, akkor az hajlított térdekkel meg is próbálhatja elkapni.
  • - szemben ülve a talpakat a labdára helyezzük, és megpróbáljuk egymástól elhúzni. Talajon és levegőben tartva is lehet végezni - ez utóbbi nehezebb.
  • - A lábujjal zsírkrétát, filctollat vagy ceruzát tartunk, a másik talppal a földön megtámasztunk egy rajzlapot. Az írószer hegye a kislábujj felé nézzen, ezzel biztosítjuk a láb beforgatott helyzetét. Próbáljunk minél ügyesebben rajzolni így lábbal. Figyelem: a gyerekek lábujja különböző hosszúságú, ezért mindig a megfelelő méretű írószert kell kiválasztani. Ezt a feladatot garantáltan imádni fogják a gyerekek!
  • - Ujjbábokat lábujjakra húzzuk és megpróbáljuk mozgatni őket, mesét játszani velük.
folyt.köv.

    2010. augusztus 27., péntek

    Lúdtalp - 1. rész

    Mindenki lapos talppal születik, aztán a járás és különböző mozgásformák hatására kialakul a lábboltozat. Persze nem csak a civilizált létforma, a kevés mozgás miatt van annyi lúdtalpas és hátproblémával küszködő felnőtt, nyilván vannak olyanok is, akik örökölték ezt a hajlamot, de nem is ez a lényeg. Az a fontos, hogy helyes tornával, minél kisebb korban elkezdve gyönyörűen lehet korrigálni a lúdtalpat.

    Mint minden esetben most is az a lényeg, hogy játékosan végezzük a gyakorlatokat, a gyerekek érezzék úgy, ez egy jó kis buli, nem pedig tornagyakorlat.
    Természetesen a szülő is végezze a gyakorlatokat, egyrészt, hogy megmutassa, hogyan kell végrehajtani őket, másrészt nagyokat lehet viháncolni, ha a felnőttnek nem sikerül egy-egy feladat.  A kicsiket nagyon tudja lelkesíteni, ha azt látják, valamit jobban tudnak csinálni a felnőtteknél. Erre aztán néha érdemes rá is játszani...

    Alapgyakorlatok, bemelegítés (ülő helyzetben, mezítláb):
    • - lábujjak behajlítása, azaz "karmolás" ill. "ökölbe szorítás" majd a lábujjak legyezőszerű terpesztése
    • - a talp beforgatása, nézzük meg a talpunkat, milyen gyűrött a talpunk

    Eszközzel végzett gyakorlatok (szintén ülő helyzetben, kissé behajlított térdekkel):
    Az eszközök lehetnek könnyű szerek (papírszalvéta, krepp papír, kendő, zokni, szalag, golyó, termények (makk, dió), kavics, béb, stb.) vagy nehéz szerek (zsírkréta, ceruza, babzsák, labda, kötél, karika, stb.). Hogy milyen eszközzel dolgozunk, szinte mindegy, így hagyhatjuk, hogy a gyerek válassza ki, mivel szeretne játszani. Ezzel fel tudjuk kelteni az érdeklődését és úgy érezheti, neki is van beleszólása a játék menetébe.

    • - Próbáljunk meg egy papírzsebkendőt a földről a lábujjak segítségével fölvenni, majd minél kisebb darabokra tépni - szintén lábujjal. Ez szerintem minden kisgyerek kedvelt elfoglaltsága, papírt szaggatni mindenki szeret...

    • - az egyik láb ujjaival fogott kendőt, szalagot a másik lábbal átvesszük, ott integetünk, majd visszavesszük az első lábbal. Nehezített verzió, ha ezt a feladatot golyóval csináljuk.
    • - sok apró darabra tépett szalvétát a lábak közé gyűjtjük. Lehet versenyezni is: kinek van a legtöbb, legkisebb, legnagyobb fecnije? stb.
    • - felállunk, a papírdarabokat mindkét lábbal fogva egy kijelölt helyre visszük - lehet versenyezni. Variációja: különböző színű papírdarabokat a színük szerinti dobozba gyűjtjük.
    • - a papírdarabokat váltott lábbal fogva kezünkbe szedjük - szintén gyorasasági játék
    • - mindkét lábban golyót fogunk, a távolabbra helyezett edényhez pókjárással odamegyünk, beleejtjük majd rákjárással visszajövünk. Kinek lesz tele először az edénye?
    • - lábujjakkal kavicsot, kisebb építőkockát fogva, keresztezett lábbal gyűjtögetünk, építgetünk - a szimmetriaérzéket is fejleszti.
    Folyt. köv.

    2010. augusztus 25., szerda

    Ugróiskola - 1. rész

    Ma előkerült a kerti szekrényből a polifoam puzzle kirakónk. Biztosan ti is ismeritek, a babák szoktak ilyenen négykézlábazni, a nagyobbacska gyerekeknek meg jó kirakó. Na, mi ezt megtoldottuk egy kis mozgással is.  Bence megkért, mutassam meg neki, milyen az ugróiskola. Miután kiraktam a klasszikusat rámnézett és azt mondta, ez unalmas, rakjuk ki az összes lapot. Ebből lett aztán az a "térkép", amit a képen láthattok.

    Igy kezdődött aztán az ugrálás: "Ki tud elugrani az autótól a struccig?" vagy "Át tudsz-e ugrani a vizilóra?" stb. nagyon jó volt, mert hiába estek térdre, a polifoam puha, így nem ütötték meg magukat. Kint is, bent is tökéletes, minden porcikát jól átmozgató játék.

    Az alkotás fázisában.



     Bár néhány alkatrész már elveszett a tavalyi használatban, igy is teljesen élvezhető volt a játék.



    Vigyázz, kész, rajt!

    Bár nem a blog témája, de már említettem, én szoktam a gyerekeimmel angolul beszélni, és ennél a játéknál kifejezetten jókat tudtunk "tanulni": sok szó, számok, színek, gyakori ismétlések és közben mozgás. Klasszikus két legyet egy csapásra :)
    Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...